2015. április 25., szombat

Anyák napi versek közvetlenül - Egyes szám 2. személyben



Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?


Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?


És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?


Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?


Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?


Devecsery László: Édesanyámnak

Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.


Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.


Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,


HOGY A GYERMEKED VAGYOK!


Donászy Magda: Anyukám, szeretlek!

Anyák napján Téged
virággal köszöntlek,
és csak annyit mondok:
Anyukám, szeretlek

Anyukám, szeretlek,
virággal köszöntlek,
mint a gyönge gyökér
a jó anyaföldet.

Gondoztál nap mint nap,
aztán évről évre.
tanítottál szóra,
dalra, színre, szépre.

És ma, anyák napján,
mint a mag a földet,
életadó anyám,
virággal köszöntlek!



Tóthárpád Ferenc:
Anyucinak

Szedtem néked kis ibolyát,
szedtem gyöngyvirágot,
szivárvánnyal átkötöttem
ezt a nagyvilágot.

Masnijára napsugárral
aranyoztam nevedet,
gyöngybetűkkel hímeztem rá:
Éltessen a szeretet!


Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?

Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?


Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!


Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?


Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?


Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.



Fazekas Anna: Édesanyám szeme

Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.


Ragyogó sugarat
Szór minden utamra,
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.


Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam:
Mint a fényes csillag,
Mindig úgy csügg rajtam.


 Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag,
Mindig mosolyogjon.



Orgoványi Anikó: Meglepetés

Az ünnepre készülődve
rajzoltam egy képet,
anyák napja alkalmából
átadom most néked.


Lerajzoltam sok virágot,
mindegyik más fajta,
de a legszebb nyíló virág
mégis te vagy rajta.


Én meg kicsi bimbó vagyok,
a virág gyereke,
neked adom a rajzomat,
ölelést kapok-e?



Tali Gitta: Úgy szeretlek

Reggel, mikor nyitom szemem,
téged keres tekintetem.
Hozzád bújok, átölellek,
- Anyucikám! Úgy szeretlek!

Te vagy a családunk fénye,
mindenkinek jó tündére.
Azt kívánom én ma neked,
legyen boldog minden heted.


Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél


Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.


Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.


Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.




Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek

Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem,
s megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem,
kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve…
álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
 
Beszédre is tanítottál -
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
édes, drága jó Anyácskám,
úgy szeretlek téged.


Mentovics Éva :   A legdrágább Anyukának   

Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?

Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.
 
Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.
 
Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.


Mentovics Éva: Te vagy a Hold, meg a Nap

Tudod, én még kicsi vagyok,
mint bimbó a faágon.
Elmondjam, hogy mit is érzek?
Nem lesz könnyű, belátom.

Olyan vagy te, mint a szellő,
mely cirógat, elringat,
mint az édes, anyaföldünk,
mi a fáknak enni ad.

Mint suttogó levélsátor,
mely árnyat nyújt nyaranta,
mint holdsugár ezüstfénye
a nyár esti patakba’.

Mint zápor, mely aláhullva
megpihen a földeken
- megitatva erdőt, rétet,
hogy a fátyluk zöld legyen.

Mint a szép Nap melengető,
éltet adó sugara,
úgy ragyogsz be mosolyoddal,
s bocsátasz majd utamra.

Te táplálod testem, lelkem,
s tudd meg, nagyon szeretlek!
Boldog vagyok, édesanyám,
hogy a fiad (lányod) lehetek.

Te vagy szín a szivárványban,
te vagy a Hold, meg a Nap…
ölelj át most édesanyám
minél, minél hamarabb!



Mentovics Éva :  Az én anyukám
 
Szemed tükre, mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok. 

Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,

kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.

Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.

Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.

Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer.


Szuhanics Albert: Anyák napjára

Azt kívánom Anyák napján, 
Édesanyám teneked. 
Mindörökké kössön össze 
bennünket a szeretet!

E szál virág téged dicsér, 
te adtad az életem. 
Féltőn gondoskodsz én rólam, 
Édesanyám, mindenem!

Tudom, majd ha felnövök én, 
neked gyermek maradok. 
Te akkor is úgy nézel rám, 
mint égből a csillagok...

Anyák napján köszöntelek, 
mi mást mondhatnék neked. 
Kívánok jó egészséget, 
hosszú, boldog életet!

Köszönöm, hogy jóra nevelsz, 
és vigyázod léptemet. 
Adok is e virág mellé, 
egy nagy puszit még neked!

 

Donkó László: Megköszönöm

Ma aranyosabb a nap,
ezüstösebb a világ,
vidámabbak a rigók,
színesebb mind a virág.

Ma áldóbbat fúj a szél,
szívemben több az öröm.
Hogy boldog vagyok, anya,
néked ma megköszönöm!

 

Osvát Erzsébet:  Ha itthon vagy

Ha itthon vagy,                                                                                 olyan jó nekem.
Szobánk is                                                                                      megszépül hirtelen.
 

Vidám lesz minden:                                                                                 a cserép virág,                                                                                        a képeskönyvek
és Mica cicánk.
 

Tudom, nem lehetsz                                                                           mindig velem.
Hazavárlak mégis
szüntelen-
hangod hallani,
játszani veled,
megsimogatni
fáradt, szép kezed.



Donászy Magda:  Ajándék

Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya...
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.

 

Gyulai Pál:  Édesanyám névnapján

Keresek virágot,
pirosat fehéret.
Bokrétába kötöm,
s odaadom néked.

Nem is kívánok én
érette egyebet,
csak hogy édesanyám
ölelj meg, csókolj meg.


Mentovics Éva :  Rezdülések

Régen, mikor apró voltam,
csöppnyi, mint egy magocska,
érezted, hogy veled vagyok,
s becézgettél gyakorta.


Szíved hangja megnyugtatott,
ott lüktetett felettem,
azt mesélik, ezer csillag
tündökölt a szemedben.


Gyakran, mikor hozzád bújok,
s újra hallom lágy dalát,
érzem, amint egész lényed
édes öröm járja át.


Mintha selyem cirógatna,
úgy simít meg két kezed,
meséiden elszunnyadva
szárnyra kél a képzelet.


Nem kell, csak egy félszeg mosoly,
rögtön tudod, mit kérek…
kerek Földön nincsen mása
a te tortád ízének.


Úgy érzem, hogy nem csak anya,
angyal vagy te, drága kincs.
Bárhogy legyen, bizton tudom,
jóságodnak párja nincs.



Tóth Anna:  Anyák napi köszöntő

Reggel, mikor ágyamhoz jössz,
Suttogod a nevemet.
Ujjaiddal cirógatod
Arcomat és kezemet.

Álmos szemem nyitogatom,
Mosolyodra ébredek,
Ez a legszebb ajándékom
Ameddig csak élhetek!

Május első vasárnapján
Átadom a virágom,
Szívem szerint mindent adnék,
Ami szép a világon!

Köszöntelek Édesanyám,
Hiszen ma van ünneped,
Nekem pedig az-az öröm,
Ha öledben ülhetek!



Donkó László:  Anyák napján                                                                                                                                                      
Köszöntelek anyám                                                                                                                                      lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.

Köszöntelek anyám
édes gyermekszóval,
áldjon meg az élet
minden széppel, jóval!

Könnyet sose ejtsél,
mosoly legyen szádon,
hisz te vagy a legjobb
nékem a világon!

Köszöntelek anyám
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.



Donászy Magda:
Anyák napján Nagyanyónak                                                                             

Édes-kedves Nagyanyókám!                                                                                                              Anyák napja van ma.                                                                                                                               Olyan jó, hogy anyukámnak                                                                                                                       Is van édesanyja.

 Reggel mikor felébredtem,                                                                                                                       Az jutott eszembe:                                                                                                                                    Anyák napján legyen virág                                                                                                                        Mind a két kezemben!

Egyik csokrot Neked szedtem                                                                                                           Odakünn a réten.                                                                                                                                      Te is sokat  fáradoztál                                                                                                                                 Évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat,                                                                                                                                                Fésülted a hajamat.                                                                                                                             Jóságodat felsorolni                                                                                                                                  Kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat                                                                                                            Fáradoztál értem,                                                                                                                                      És hogy az én jó anyámat                                                                                                                  Felnevelted nékem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése