Menj le a betűlépcsőn! - hanganalízis - a feladattípus leírása
Később egyre több nyelvtani ismeret is becsempészhető a feladatba. A szógyűjtést nehezíthetjük egy-egy megkötéssel: pl. legyen /ne legyen a szavakban hosszú magánhangzó, hosszú mássalhangzó, kétjegyű mássalhangzó stb.
Magasabb évfolyamon felhasználható a szófajok tanulása esetén is. Ekkor már színező nélkül kapják a lépcsőt, de kikötéseink is legyenek a lépkedéshez! Pl.: csak szótő lehet a szó; lehet toldalékos is a szó; legyen/ne legyen benne kétjegyű mássalhangzó; legyen/ne legyen benne hosszú magánhangzó; legyen/ ne legyen benne hosszú mássalhangzó stb.
Anyák napi versek közvetlenül = Egyes szám 2. személyben
Csorba Piroska: Mesélj rólam
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Devecsery László: Édesanyámnak
Napraforgó fényre fordul,én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.
Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.
Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,
HOGY A GYERMEKED VAGYOK!
Donászy Magda: Anyukám, szeretlek!
Anyák napján Téged
virággal köszöntlek,
és csak annyit mondok:
Anyukám, szeretlek
Anyukám, szeretlek,
virággal köszöntlek,
mint a gyönge gyökér
a jó anyaföldet.
Gondoztál nap mint nap,
aztán évről évre.
tanítottál szóra,
dalra, színre, szépre.
És ma, anyák napján,
mint a mag a földet,
életadó anyám,
virággal köszöntlek!
szedtem gyöngyvirágot,
szivárvánnyal átkötöttem
ezt a nagyvilágot.
Masnijára napsugárral
aranyoztam nevedet,
gyöngybetűkkel hímeztem rá:
Éltessen a szeretet!
Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?
Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.
Fazekas Anna: Édesanyám szeme
Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.
Ragyogó sugarat
Szór minden utamra,
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.
Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam:
Mint a fényes csillag,
Mindig úgy csügg rajtam.
Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag,
Mindig mosolyogjon.
Orgoványi Anikó: Meglepetés
Az ünnepre készülődve
rajzoltam egy képet,
anyák napja alkalmából
átadom most néked.
Lerajzoltam sok virágot,
mindegyik más fajta,
de a legszebb nyíló virág
mégis te vagy rajta.
Én meg kicsi bimbó vagyok,
a virág gyereke,
neked adom a rajzomat,
ölelést kapok-e?
Tali Gitta: Úgy szeretlek
téged keres tekintetem.
Hozzád bújok, átölellek,
- Anyucikám! Úgy szeretlek!
Te vagy a családunk fénye,
mindenkinek jó tündére.
Azt kívánom én ma neked,
legyen boldog minden heted.
Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem,
s megcsókoltad orcám.
ápoltad a lelkem,
kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.
kívánságom lesve…
álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.
szeretik a mézet,
édes, drága jó Anyácskám,
úgy szeretlek téged.
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.
mint bimbó a faágon.
Elmondjam, hogy mit is érzek?
Nem lesz könnyű, belátom.
mely cirógat, elringat,
mint az édes, anyaföldünk,
mi a fáknak enni ad.
mely árnyat nyújt nyaranta,
mint holdsugár ezüstfénye
a nyár esti patakba’.
megpihen a földeken
- megitatva erdőt, rétet,
hogy a fátyluk zöld legyen.
éltet adó sugara,
úgy ragyogsz be mosolyoddal,
s bocsátasz majd utamra.
s tudd meg, nagyon szeretlek!
Boldog vagyok, édesanyám,
hogy a fiad (lányod) lehetek.
te vagy a Hold, meg a Nap…
ölelj át most édesanyám
minél, minél hamarabb!
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer.
Édesanyám teneked.
Mindörökké kössön össze
bennünket a szeretet!
E szál virág téged dicsér,
Féltőn gondoskodsz én rólam,
Édesanyám, mindenem!
neked gyermek maradok.
Te akkor is úgy nézel rám,
mint égből a csillagok...
mi mást mondhatnék neked.
Kívánok jó egészséget,
hosszú, boldog életet!
és vigyázod léptemet.
Adok is e virág mellé,
egy nagy puszit még neked!
Donkó László: Megköszönöm
ezüstösebb a világ,
vidámabbak a rigók,
színesebb mind a virág.
szívemben több az öröm.
Hogy boldog vagyok, anya,
néked ma megköszönöm!
Osvát Erzsébet: Ha itthon vagy
Ha itthon vagy, olyan jó nekem.Szobánk is megszépül hirtelen.
Vidám lesz minden: a cserép virág, a képeskönyvek
és Mica cicánk.
Tudom, nem lehetsz mindig velem.
Hazavárlak mégis
szüntelen-
hangod hallani,
játszani veled,
megsimogatni
fáradt, szép kezed.
Donászy Magda: Ajándék
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.
Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.
Nem mozdul a szárnya...
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.
Gyulai Pál: Édesanyám névnapján
Keresek virágot,
pirosat fehéret.
Bokrétába kötöm,
s odaadom néked.
érette egyebet,
csak hogy édesanyám
ölelj meg, csókolj meg.
Régen, mikor apró voltam,
csöppnyi, mint egy magocska,
érezted, hogy veled vagyok,
s becézgettél gyakorta.
Szíved hangja megnyugtatott,
ott lüktetett felettem,
azt mesélik, ezer csillag
tündökölt a szemedben.
Gyakran, mikor hozzád bújok,
s újra hallom lágy dalát,
érzem, amint egész lényed
édes öröm járja át.
Mintha selyem cirógatna,
úgy simít meg két kezed,
meséiden elszunnyadva
szárnyra kél a képzelet.
Nem kell, csak egy félszeg mosoly,
rögtön tudod, mit kérek…
kerek Földön nincsen mása
a te tortád ízének.
Úgy érzem, hogy nem csak anya,
angyal vagy te, drága kincs.
Bárhogy legyen, bizton tudom,
jóságodnak párja nincs.
Tóth Anna: Anyák napi köszöntő
Reggel, mikor ágyamhoz jössz,
Suttogod a nevemet.
Ujjaiddal cirógatod
Arcomat és kezemet.
Álmos szemem nyitogatom,
Mosolyodra ébredek,
Ez a legszebb ajándékom
Ameddig csak élhetek!
Május első vasárnapján
Átadom a virágom,
Szívem szerint mindent adnék,
Ami szép a világon!
Köszöntelek Édesanyám,
Hiszen ma van ünneped,
Nekem pedig az-az öröm,
Ha öledben ülhetek!
Donkó László: Anyák napján
Köszöntelek anyám lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.